Hauer Lajos: Hauer 65'

A CSEND KÉPEI - Hauer Lajos képein csend van. Egy árnyék némán motoz a falon, a függönyön szótlanul szivárog át a fény. Csend és nyugalom. Valami belső megtalált bizonyosság csendje ez. Azé a bizonyosságé amely már nem is szól, hogy nem kell harsogni, semmi ok úgynevezett bravúrokra, elég csak megélni a leülepedett belső nyugalmat. És az nem csak hogy elég, de az a minden. A formai megoldásoknak idejük van. A már formaiatlanoknak is. Az ifjúság az izgatott nagyotakarásé, a negyvenév a zeniten robogó munkáé. A hatvanötév, melynek ünneplése ez a mai tárlat, épp megfelelő kor ahhoz, hogy elég legyen lényeglátónak, pontosnak lenni csupán. Egyszerűnek. Csak a dolgok velejéről beszélni - halkan. Nem a lemondás csendje ez, hanem az összegzett tudásé. Szelíd bölcsességé, ami - körbepillantva a fal képein, - a legkevésbé sem tétjüket vesztett érzések és gondolatok megtestesülései. Sőt. Éppenhogy a hétköznapok úgymond semmiségeinek fölmagasztosulásai. Egy járdán biciklijét tolva átmenő alaké, aki maga sem tudta: egy bizonyos látószögből a létezés töredékpillanatára a világmindenség középpontjába került. Csak a fotós tudta és látta ezt. Csak a banalitásokban rejtve lakozó nagyszerűséget feltárni képes médium. Hány milliárd pillanat egy élet? És mennyi fontos van ezek között? Igazán, sorsfordítóan fontos. Hány milliárd olyan pillanatot élünk, ami lényegtelen, akár cserélhető is lenne, vagy kihagyható, átugorható? Sok-sok jelentéktelen szituáció, súlytalanul foszló hangulat: fények, foltok, alakok és terek elvonatkoztatott de üres viszonylatai. Hauer tudja, hogy az élet épp e csendes semmiségek sokaságából áll. A kihagyható pillanatokból, amiket elegendő csak más nézőpontból látni ahhoz hogy kiderüljön mennyire fontosak mégis. Kár lenne vesznihagyni őket. Érdemesültek a megörökítésre. Pedig volt Hauer úgynevezett fontos pilanatok után futó sajtófotós, történelmi találkozásokat, nagyjelentőségű eseményeket lencsevégre kapó szemfüles riporter is. Legutolsó alkotó korszaka azonban a kevés és a mégkevesebb keresésének munkájával telik. Lehet-e egyszerűbb sétáló alakok falravetült árnyát fotózni? Talán nemigen. De hogy a képnek ritmusa, sodrása, zenéje legyen, szerelmes-borongós halk melódiája, története legyen, aminek sem az elejével sem kifutásával nem lehetünk tisztában soha, azt kevesen tudják. Lehet-e titkot fotózni? Képen rögzíteni egy kifújt lélegzet hangját? Egy ki nem mondott mondatot? Egy érzést, ami a képen szereplőben tán épp akkor törik meg, s lök életeket új pályára, új ismeretlen célok felé. Költői és intellektuális, ahogy Hauer fényképezik. Számos képe: talány. Hogy akkor ez most micsoda?! Hogyan is nézzem? Fotó vagy festmény? - a nagyítások érzéki felülete alapján olykor nehezen eldönthető. Padlót súroló, fenéknehéz érzelmek, vaskos gondolatok gördülnek némán a képeken. Képek, de nem látványok. Látványok de nem hatásvadász képek. Néma állítások. Fajsúlyosak. Nem megkerülhetők. (Bojár Iván András)

KAPCSOLAT

 Artphoto Galéria
Bp., 1119 Bartók Béla út 30.
Tel.: +36209381711

  Nyitvatartás:
H-Sz-P: 15-19 óráig, illetve előzetes bejelentés alapján

  Megközelíthető:
a 4-es metróval, 56-os, 19-es, 41-es, 47-es, 49-es villamossal, 7-es, 107-es, 86-os autóbusszal.