„Számomra a hangulati elemek a legfontosabbak a természet megörökítésében. A pillanatnyi benyomások, a helyszín egyedi atmoszférája, szelleme érdekel. Néha azonnal sikerül ezt megfognom, de a legtöbb esetben – paradox módon - ehhez idő kell, sok idő. Ilyenkor a természet a műtermem, ezért ha elsőre nem sikerül elcsípnem a megfelelő pillanatot vissza kell mennem, hogy újra megtaláljuk egymást. Újból és újból, ha tehetem, de még így sem egyszerű, hiába a sok tapasztalat, mindig minden változásban van, én is. Hónapok, évszakok, évek telnek el, gyűlnek az újabb élmények, benyomások, gomolyognak a fejemben megállíthatatlanul, s amikor végre eljön a pillanat, megszületik egy új kép, amiben én is, ők is benne vagyunk.”  Zsila Sándor

Születtem, 1958 április 16-án Budapesten. Azóta is itt élek, amolyan tősgyökeres Pestinek számítok. Gyerekként is érdekeltek a színek és formák, mindig jó kézügyességgel rendelkeztem. Szerettem alkotni, építeni, szerkeszteni. Úgy tűnt, hogy műszaki pályán jól megállnám a helyem. Ám egy késő gyerekkori gyermekbetegség miatt, (mert a gyógyulási folyamat nagyon elhúzódott) a műszaki pálya helyett ipari tanuló lett belőlem. Noha nagyon jó szakembernek tartottak, soha sem éreztem otthon magam ebben a környezetben.

  Tizenhat éves koromban találkoztam először fényképezőgéppel, azóta folyamatosan fényképezek. Megtanultam annyit, amennyit engedett a sors, ám folyamatosan úgy éreztem, hogy minden időmet fényképezéssel kellene töltenem. (Ez az álom a mai napig sem valósult meg.)

            1987-ben tagja lettem a NIMRÓD fotóklubnak. Ez nagy előre lépésnek számított, mert ide olyan fotósok járnak, akik szeretnek a természetben fotózni. Sok barátra leltem ebben a közösségben. Már ebben az évben részt vettem a Nimród fotóklub éves nagypályázatán és az a megtiszteltetés ért, hogy a verseny nyerteseivel együtt, életemben először alkotóként részt vehettem a pályázat kiállításán. Azóta is (’89 és ’90 kivételével) rendszeresen részt veszek a NIMRÓD Fotóklub kiállításain, rendezvényein. A klubnapokon ma már én segítem a közösséget tanácsaimmal, zsűrizek, eladásokat tartok különféle témákban.

Az 1989-ben alakult naturArt (Magyar Természetfotósok Szövetsége), 1990 őszén tagjai közé felvett, majd ’92-ben a szövetség titkárának választott. Összesen 15 évig, (lemondásomig) 2007. 08-ig, voltam vezetőségi tag, ezt követően az Ellenőrző Bizottság tagja vagyok.

1997 júniusában felvettek a Magyar Fotóművészek Szövetségébe.

2001. május. Alapító tagja vagyok a budapesti Fényecset fotóklubnak, majd 2003-tól az önálló egyesületté alakulás után pedig elnöke.

2010-től az MFSZ Etikai Bizottságának tagja voltam 2015. szeptemberig

2015. januárjától rendes tagja vagyok a Fotó Natura természetfotós egyesületnek

2015. szeptemberétől az MFSZ közgyűlése vezetőségi tagnak választott.

2015. decemberétől a MAOE fotóművészeti tagozat választmányának tagja, egyúttal a MAOE nagy választmányának felügyelő bizottsági tagja.    

Közéleti tevékenység: kiállítás, rendezvény, megbízás a teljesség igénye nélkül:

*             ’94 és 95-ös évadban a Kassai Thália Színház fotósa. (’96-ban a társulat önállóságán súlyos csorba 

                    esett.) Néhány pozitív változásnak köszönhetően 1998-ban ismét felkértek a feladat ellátására.

*             1998. Kezdeményezője, alapítója, majd vezető helyettese a FMSZ új alkotócsoportjának a  

                    Camera Natura (Természetelvű Alkotó csoport) nevű társaságnak.

*             1999. NIMRÓD fotóklub „Találkozás a Természet”-tel pályázat: Fődíj (Nagygyörgy Sándor Díj)

*             2000. októberében fotósiskolát indítottam, amely 10 évig töretlen lendülettel évente ismétlődött.

*             2001. Az első csoport megalapította a Fényecset Fotóklubbot, melynek elnöke a mai napig.

*             2004. A Fényecset Fotóklub megrendezi az ország első Természetfotós Fesztiválját,

                       a Fényecset Természetfotós Napok-at.

*             2005. Elkészül az Otthon a Természetben CD-ROM. Bemutató:  Mai Manó Ház Napfény műterem.

*             2005. Megszületik a www.zsila.hu, amely 2016-ban megújult.

*             2005. Megjelenik a Természet művészete kötet (Zsila - Vizúr szerzőpáros, kiadó: Alexandra) 

*             2006-ban a Fényecset Fotóklub Egyesület ismét megrendezi a 2. FTN-t. Ez alkalomból természetfotós

                   témájú diaporámák versenye is volt, az első ilyen jellegű megmérettetés hazánkban. Az Adagio  

                   második lett, a „SanyiBácsi világa” pedig a Naitonal Geographic különdíját kapta.

•   2007. A világon először Online-Sulit sikerült elindítani, ami azóta évente ismétlődik.

A résztvevők nagy   örömüket lelik a tanfolyamban, ország és Európa szerte - Nyíregyházától Brüsszelig.

*             2008. Április: „Elfeledett érzések?” Második bemutatása: Fonyód, majd 2009-ben Lábatlanon is.

*             2010. január. Életem első nagy kalandja: 12 nap fotózás Costa Ricában, két tanítványommal.

*             2010. szeptember: Costa Rica, az állati édenkert (közös kiállítás: Magyar Természettudományi Múzeum)

*             2014. május Esztergomi Biennálé

*             2015. január: Az „Elfeledett érzések?”újabb bemutatója Pécsen

*             2016. február: Az „Elfeledett érzések?” bemutatója ezúttal ismét Budapesten, a MAOE székházában.

*             2018. január 9. „Boldog órák szép emlékeképen…” magyar Természettudományi Múzeum

*             2018. március 20. „Boldog órák szép emlékeképen…” Nagykanizsa Thúry György Múzeum

*             2018. május 10. „Boldog órák szép emlékeképen…” Hódmezővásárhely Alföldi Galéria

Az elmúlt években részt vettem több nemzetközi pályázaton: Romániában, Olaszországban, Németországban, és a MAOE egyesület rendszeres kiállításain.

Célom, hogy képeimmel bemutassam azt a világot, ami nincs túl távol, sőt szinte karnyújtásnyira van, és mégis egzotikus szépségek (madarak, virágok stb.), gyönyörű tájak, hangulatok, érdekes színek - formák alkotják. És mindezt művészi eszközökkel teszem láthatóvá azok számára, akikhez eljut és szeretik a természetet, a szépet, a körülöttünk levő világot. Szeretném, ha képeim láttán a szemlélő megértené, hogy a természet nemcsak az ismert nagyvadakat (oroszlán, víziló, zsiráf, majom stb.) jelenti, hanem közvetlen környezetünkben is fellelhető. Bízom abban, hogy rácsodálkozik a képekre és nagyobb szeretettel, figyelemmel jár majd a „TERMÉSZET-ben”.